Okinawai karate Árván (Orava)
Nyár van. Ilyenkor az ember kikapcsolódásra, pihenésre vágyik. A Harcművészetek Somorjai Iskolájának
idén is sikerült összekötnie a kellemeset a hasznossal és immár másodszor látogattunk el Árvára, ahol Michal Šlachtovský mester vezetésével
ötnapos edzőtáborozáson vettünk részt. Edy farmjára (Ranč u Edyhoz) az ország minden tájáról érkeztek „karatisták“, hogy közösen gyakoroljuk
a hagyományos okinawai karate művészetét.
Érdekes látvány lehetett, ahogy naponta kétszer 15 fehérbe öltözött ember mozgolódik a sportpályán és
igyekszik elsajátítani a hagyományos karate fogásait, melyet Szlovákiában még Shihan Takeji Ogawa igyekezett meghonosítani a 70-es években.
Shihan Takeji Ogawa (9.) Ausztriában
él, és áprilisban sikerült őt vendégül látnunk Somorján is egy kétnapos nemzetközi szeminárium keretében. Számunkra óriási pozitívum, hogy
Šlachtovský mester Shihan Takeji Ogawa tanítványa, így úgymond „első kézből“ kaptuk az információt.
A kívülálló nézelődőknek talán úgy tűnhetett, hogy valójában csak „sétálgatunk“ erősítés és fel-le
rohangálás helyett, nem forgolódunk a levegőben, nem rugdalódzunk összevissza a magasban és nem kergetjük egymást körbe-körbe a sportpályán,
ahogy azt a filmekben és a versenyeken látják. És valóban, a hagyományos karate nem a külső izmokra épít, nem a látványra törekszik, hanem a
helyes légzésen keresztül, a belső izmok és szervek erősítésével, az emberi test természetes mozgását kihasználva áll össze egy valóban működő
önvédelmi rendszerré. És ebben rejlik a különbség. Az igazi karate nem sport, hanem művészet, melyet nem lehet pár hét alatt elsajátítani,
könyvekből, kávé mellett megtanulni. Az igazi karate egy életre szól, ha megvan bennünk hozzá a kellő alázat.
Šlachtovský metster nemcsak magyarázta, hanem szemléltette is a sportkarate látványos technikái és a
hagyományos karate „nyugdíjas“ ütései és védései közti különbséget. Szinte hihetetlen volt, ahogy egy 75 kilós, 57 éves ember a megfelelő
légzéstechnikával és lazasággal olyan „semmiből“ jött erőt képes kifejteni, hogy a nála fiatalabb és sokkal erősebb ember is rongybabaként
csuklik össze.
Persze nem csak erről szólt ez a pár nap - néhányan családi kirándulással kötötték össze az edzőtábort.
Edynél ideális környezet várta a gyerekeket: víz, erdő, játszótér, teniszpályák, kisállatkert, lovaglási lehetőség, úgyhogy amíg apuka vagy
anyuka edzésen volt, ők biztosan nem unatkoztak. És mivel mégiscsak edzőtáborról volt szó, a közös programok sem maradhattak el. Tavaly Árva
várát látogattuk meg, idén a helyi tutajosok felkészültségét teszteltük. Az esti közös vacsora után pedig - jófajta bornedű mellett - éjszakába
nyúló beszélgetések következtek.
Zárszóként talán csak annyit, hogy az idei évben is egy nagyon jól sikerült edzőtáborozáson vettünk részt,
nem csalódtunk sem Edyben, sem Šlachtovský mester felkészültségében, és újra sikerült kicsit valamivel közelebb juttni ahhoz a tudáshoz, amit
úgy hívnak: KARATE.
(Jana Abraham, 2014. július)